2010. augusztus 27., péntek
viszlát
“Van hogy akkor jön rá az ember hogy hol a helye, mihez illetve kihez is tartozik valójában, ki az igazán fontos a számára mikor majdnem túl késő. Mikor egy szerencsétlen balesetnek kell történnie ahhoz hogy felfogjuk hogy bárkivel bármikor történhet bármi és nem biztos hogy látjuk még az életben. Ilyenkor van, hogy új esélyt kapunk és két kézzel ragaszkodunk az illetőhöz, a másikhoz és a széltől is óvjuk. Ha megtehetjük…”
És ez most NEM Rólad szól már...
Good-bye.
2010. augusztus 18., szerda
csak egy szó
Sose, mondtad, hogy szeretsz... vagyis sosem mondtad úgy, hogy elhiggyem.
Kétszer ugyan kicsúszott a szádon... egyszer, amikor kiabáltál velem az utcán...
Emlékszel?
Kiabáltál. TE.
Egyszer pedig...
... szeretkezés közben.
Egyik sem beszámítható állapot. Olyan mintha sosem mondtad volna.
Nagyon hiányzik az életemből ez a szó... a Te szádból.
2010. augusztus 17., kedd
majd
2010. augusztus 16., hétfő
volt
Régen annyire hittem a szerelemben, tele voltam reménnyel, és ma már semmiben nem hiszek, ami a szerelemmel kapcsolatos. Szinte nincsenek is érzéseim mások iránt, olyan, mintha az az egy éjszaka felemésztette volna minden érzelmemet és azóta nem tudok már úgy szeretni. Mintha az az éjszaka megfosztott volna a boldogságtól. Adtam magamból valamit, amit elvittél, én pedig ott maradtam kifosztva, üresen.
2010. augusztus 10., kedd
zárak
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)