2010. augusztus 27., péntek

viszlát



“Van hogy akkor jön rá az ember hogy hol a helye, mihez illetve kihez is tartozik valójában, ki az igazán fontos a számára mikor majdnem túl késő. Mikor egy szerencsétlen balesetnek kell történnie ahhoz hogy felfogjuk hogy bárkivel bármikor történhet bármi és nem biztos hogy látjuk még az életben. Ilyenkor van, hogy új esélyt kapunk és két kézzel ragaszkodunk az illetőhöz, a másikhoz és a széltől is óvjuk. Ha megtehetjük…”

És ez most NEM Rólad szól már...
Good-bye.

2010. augusztus 18., szerda

csak egy szó


Sose, mondtad, hogy szeretsz... vagyis sosem mondtad úgy, hogy elhiggyem.
Kétszer ugyan kicsúszott a szádon... egyszer, amikor kiabáltál velem az utcán...

Emlékszel?

Kiabáltál. TE.


Egyszer pedig...
... szeretkezés közben.

Egyik sem beszámítható állapot. Olyan mintha sosem mondtad volna.

Nagyon hiányzik az életemből ez a szó... a Te szádból.

2010. augusztus 17., kedd

majd


"Majd megtudod!"
Igen, megtudtam... hogy létezik ilyen skizofrén állapot.
Hogy lehet egyszerre két életet élni... egyet odakint és egyet idebent.

Most már tudom, hogy visszakaptam, amit okoztam.
Hogy ez egy jól átgondolt bosszú volt részedről. Semmi más.

2010. augusztus 16., hétfő

csak egy kép

volt


Régen annyire hittem a szerelemben, tele voltam reménnyel, és ma már semmiben nem hiszek, ami a szerelemmel kapcsolatos. Szinte nincsenek is érzéseim mások iránt, olyan, mintha az az egy éjszaka felemésztette volna minden érzelmemet és azóta nem tudok már úgy szeretni. Mintha az az éjszaka megfosztott volna a boldogságtól. Adtam magamból valamit, amit elvittél, én pedig ott maradtam kifosztva, üresen.

2010. augusztus 10., kedd

zárak



... miközben kerek az életem és van egy társam, aki a tenyerén hordoz, aki kitart mellettem minden bajban... akit már túl sokszor bántottam, pedig nem ezt érdemli...

Előre kell nézni!