Tegnap este volt 19 éve, hogy először láttalak. Ha akkor is olyan idő lett volna, mint tegnap, nem is ismernénk egymást...
Akármennyire fáj is, az idő kerekét nem lehet visszafele forgatni. Ma már tudom azt, amit 21 évesen még nem tudtam: mindig a megérzésekre kell hallgatni, hiszen AZ a szív szava. Akkor, azon az estén, ahogy megálltál mellettem és a szemembe néztél, ez dübörgött bennem : "Jajj, ne! Menekülj!"
Ehelyett, engedve valami égben köttetett egyezségünknek, nem futottam el, hanem vállaltam ezt a furcsa és fájdalmas kapcsolatot. Veled.
Sok mindent tanultam az elmúlt években a feltétel nélküli szeretetről, a megbocsátásról és talán az elengedésről is. De még mindig nem tudom és nem értem, hogy pontosan merre haladunk. Te folyton ellöksz magadtól, én meg tíz körömmel kapaszkodom beléd.
Volt idő, amikor minden erőmmel azon voltam, hogy sikerüljön fizikailag és lelkileg is eltávolodnom tőled. Kicsit talán sikerült is... de nem volt olyan nap az elmúlt 19 évben, hogy ne gondoltam volna rád. Rosszabb napjaimon Te voltál reggel az első, este pedig az utolsó gondolatom.
Miközben millióféleképp próbáltam magam elfoglalni és lekötni, rá kellett jönnöm, hogy csak önmagamat áltatom: mindegy hol vagyok és kikkel, képtelen vagyok elszakadni tőled.
Vannak korlátok, amiket én választottam és vannak szabályok, amiket te hoztál. De mivel itt élsz a szívemben, valójában ezek sem választanak el Tőled. Bennem élsz. Próbáltalak elfelejteni, kitörölni, kitépni. Képtelenség.
Nincs nap, hogy ne vágynék Rád. Nincs nap, hogy ne akarnálak látni. Minden egyes nap ünneplőbe öltöztetem a lelkemet, hátha végre a sors is úgy intézi, hogy véletlenül lássalak. Ritka, hogy ilyen szerencsés legyek. De, ha megtörténik sem jobb vagy könnyebb. Állok, kezem-lábam remeg, a gyomromban mázsás kövek. Utána tán még jobban fájok, még üresebb vagyok.
A valódi találkozásaink pedig végképp felérnek egy középkori kínzással. Látni, ölelni és érinteni Téged határtalan boldogságot jelent, még ha csak pillanatokat, perceket, esetleg órákat is ad a sors. Utána újra ott a zuhanás.
Bárcsak értenéd amiről írok, bárcsak te is ezt éreznéd. Már önmagában ez is, hogy mindezt nem mondhatom el neked, hanem csak így leírhatom (neked tán soha el nem küldve), nagyon fájdalmas.
Most is itt ülök és csak a bizonytalanság ölel körbe. Olyan jó lenne elhinni, hogy amit igaznak hiszek, az igaz is volt. Olyan jó lenne elhinni, hogy azok a pillantások, ölelések és csókok, azok a kérdések és üzenetek, amik nem is olyan rég még összekötöttek minket, valóban Igazak és Szívből jövők voltak. Részedről. Mert önmagamban soha ilyen biztos nem voltam, mint most.
Hogyan tovább? Fogalmam sincs. Az életem utolsó hét évén gyorsvonati sebességgel száguldottam át. Valami teljesen más tudatállapotban. Folyton csak várva, várakozva és remélve. Aztán megkaptam, amit vágyva vágytam, és mielőtt még a kezembe foghattam volna, mielőtt még örülhettem volna újra elvesztettem mindent...
Megint falak vannak, közöny és elutasítás. Én pedig lassan talán tényleg feladom. Elfogadom azt, ami valójában elfogadhatatlan.
Nem tudok mást, mint remélni. Remélni, hogy ha ebben az életben már nem is, de majd egyszer: máshol és máskor kevésbé fájdalmas szerepet osztunk egymásnak. Hogy ott és akkor méltó módon fogjuk szeretni egymást.
Nem tudok mást, mint kérni. Kérni, hogy ne játsszunk tovább egymás szívével és érzéseivel. Ha Te nem érzed azt, amit én, akkor tényleg NE válaszolj, NE kérdezz, NE keress és legfőképp NE adj reményt.
Szeretlek.
Ég veled!
Lennék én bármi, lennék akárki, hidd el érted mindent megtennék, lennék én bármi, lennék akárki, ha újra itt lennél. --- Azt állítani, hogy megszűntél szeretni azt, akit valaha jobban szerettél bárki másnál a világon, az hazugság lenne. De továbblép az ember. Nem igaz? Tovább kell lépni.
Kedves Lennékén!
VálaszTörlésEgy szuszra olvastam végig a blogod és mélyen megérintett. Én is benne voltam hosszú évekig egy hasonló kapcsolatban, így átérzem a fájdalmadat. Nagyon szívesen beszélgetnék veled.
Addig is sok erőt kívánok érzelmeid megéléséhez és feldolgozásához.
Soha ne feledd: aki hozzád tartozik, az előbb-utóbb valóban megérkezik.
Köszönöm soraid. Most, hogy kiírtam, kicsit jobb. Segít mindig, ha szavakba öntöm. Legalábbis ideig-óráig.
TörlésNem fájok, inkább a tehetetlenség az, ami felőröl. Nagyon idétlen forgatókönyvet írtunk magunknak. Tudom, hogy ez is egy lecke, de még mindig nem teljesen világos, mit is tanulok....
Kedves,
TörlésA feltétel nélküli szeretetre tanít. Amikor már fájdalom, feltételek és elvárások nélkül tudod szeretni, nem megmondva vagy kérve hogy mit csináljon vagy mit ne csináljon, azzal beteljesítette a küldetését. Ehhez a kiíráson túl az szükséges, hogy szembenézz a fájdalmaiddal, félelmeiddel és a saját nőiségeddel. Ha ezt meg tudod tenni, de nem elvárva hogy ha megteszed majd akkor ő is szeretni fog, vagy ez vagy az történjen, akkor begyógyul a lelked és még bármi csoda meg is történhet... :)
Kitartás, bátorság, Erő, szeretet szükséges hozzá, amit tiszta szívből kívánok Neked.
Szeretettel,
Andi
Kedves Andi,
Törlésköszönöm a soraid. Volt idő, amikor már semmi sem volt bennem. Csak a szeretet. Élte az életét és boldog volt. Engem pedig boldoggá tett a tudat, hogy boldog. Ahhoz pedig, hogy szeressem, nem kellett az engedélye... rengeteget gondoltam rá akkor is, de valahogy elcsendesedett bennem az érzés.
Aztán 2.5 éve, hosszú hallgatás után, volt merszem felhívni őt. Minden volt, csak boldog nem. Szíven ütött.
Mostanában pedig azt érzem, bármit teszek, mondok, csak baj van belőle. Mindenképp büntetést kapok: ignorál, nem reagál, jön a "soha többé".
Nehéz. Úgy érzem, hogy nem szabok feltételeket, de van egy határ. Évek óta azt kommunikálom felé, hogy szeretem és fontos nekem. De nem értem a tetteit. Felindulásból küld el. Mindig.
Legutóbb pl azért mert kitöröltem egy fotómat. "Felejts el."
Képtelen vagyok. De a játszmákat sem bírom tovább. Egyszerűen tönkremegyek benne...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésTizenkilenc év, te jó ég.. én nem egész egy éve vagyok így, és már most néha úgy érzem, hogy nem bírom tovább..És a legrosszabb, hogy nem lök el magától, hanem figyel rám, de szerencsére távol van. Nagyon klassz írás..
VálaszTörlésSokszor a távolság talán jobb, de semmit meg nem old. Ahol érzelmek vannak ott már nincs se idő, se tér.
TörlésÉn azt érzem, hogy számomra az a legfájóbb, amikor újra elmegy. Mert nem értem.
Évek óta hol halkan, hol hangosan kopogtatok nála. Volt idő, mikor - képletesen szólva - csak álltam bámultam a kilincset. Mert kellett,hogy időnként megnézzem: megvan-e az ajtó és van-e rajta kilincs. Erről írtam is posztot.
Időnként pedig reagál. Kinyitja az ajtót, sőt néha Ő maga kopog -szintén képletesen szólva - aztán váratlanul és érthetetlenül úgy csapja rám az ajtót, hogy a fal adja a másikat.
És ilyenkor vérzek. Hogy ne véreznék?
Kedves, én ugyanezt csinálom közel másfél éve! De 19 év ! Őrület!Én már elfogadtam hogy iyen,nem várok tőle semmit,a sorsra bíztam magunkat! Persze nehéz,nagyon is,mindent megpróbáltam hogy felejtsem,de képtelen vagyok...
TörlésHa valaki azt mondja, hogy megérti azokat az érzéseket, amelyeket megélek.. nem tudom..látom más fájdalmat, és azt tudom mondani: lám, nem vagyok egyedül van hasonló fájdalom.
TörlésHa egy évvel ezelőtt olvaslak, azt mondom, hogy ne nyafogj, szedd össze magad és lépj tovább - most már nem tudom, mert egy éve ezt próbálom tenni hasztalan..
Kedves - lennek én, és mindenki, ha megengeditek, leírnám az én esetemet, nem érzést, hanem a történetet.. az érzést még nem tudom megfogalmazni.. hátha segít egy kicsit.
Persze, bátran írd le. Nagy segítség tud lenni a "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" módszer. Ölellek.
Törlésköszönöm.. nagyon kedves vagy.. én is úgy gondolom, hogy valamelyest segíteni fog - úgy alakult, hogy nincs akivel megbeszéljem. el is kezdtem, de itt nem tudok javítgatni, ezért, ha elkészültem, akkor közzéteszem..:-) nem vagyon valami jó fogalmazó.. örülök, hogy idetaláltam..
TörlésTudtam, hogy kapcsolatba él, ma a FB -on is megjelölte ezt.. tudtam, és mégis szenvedek. Szenvedek, ha képet látok róla, szenvedek, ha nem kapok levelet.. Elmondása szerint az ő kapcsolatuk is problémás, ez néha vigaszt adott, annak ellenére is, hogy semmi esélye, hogy együtt legyünk.. fiatalabb kb. 15 évvel, és gyönyörű.. bár ne lenne..
TörlésBoldog. Mással boldog. Légy hálás annak, aki boldoggá tudja tenni. Én is az voltam...
TörlésEz az, hogy azt látom, hogy nem az..legalább is ez érződik a leveleiből.. hozzá kell tennem, hogy azt beláttam a levelezéseinkből, hogy egy olyan lány, akinek sokkal több szabadság kell, mint amit egy átlagos férfi el tud fogadni, és ebből vannak a "problémái".
TörlésAkkor azért nehezebb. Nekem sok erőt adott mindig, ha tudtam hogy kapcsolatban él és jól van.
TörlésAzt azért tudni kell. Mindenki okkal van az életünkben. Az övében is.
Egy álom kapcsán egy szövegrész került a kezembe, ami én vagyok teljesen.. ragaszkodó vagyok, ragaszkodom ami az enyém, kapaszkodom azokba akikkel össze hozott az élet. Nagyon - talán túl nehezen is engedek közel magamhoz bárkit, mert ha csalódok, azt nagyon nehezen viselem.
TörlésMa írtam egy levelet neki, hogy csak akkor keressen ha neki szüksége van rá, rám ne legyen tekintettel..nem tudom, hogy hogyan fogom bírni, hogy ha nem tudom, hogy hogy van..
Hogy miért érkezett az életembe? Majd kiderül, de tanultam tőle sóvárgást, hiányt, némi mellőzöttséget, reménytelenséget.
Tudod, azt "méregettem", hogy neked rosszabb -e vagy nekem.. persze tudom, hogy nem lehet, de mégis: a te kapcsolatod kiteljesedett, és ezután "szenvedsz", az enyém nem, és nem is fog, és így szenvedek..
Kiteljesedett? Sose tudott. Vagy hogy értetted?
TörlésAzt hiszem, hogy mi akkor rontottunk el igazán mindent, amikor engedtünk a vágyainknak. A szexszel valóban egy másik dimenzióba kerül egy kapcsolat, ha őszinte érzelmek vannak (szerintem ). Utána még nehezebb elvágni azokat a láthatatlan szálakat, amik összekötnek...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésNem tudom, hogy hogyan értettem: kölcsönös volt az érzés? úgy foghattad a kezét, úgy nézett vissza rád, hogy abban volt kölcsönösség..talán igen, ha volt testi kapcsolat, aminek érzését egy ilyen kapcsolat lehetőségében teljesen másként látok..
TörlésAmikor februárban majd' hét év után újra találkoztunk, azt éreztem, hogy még mindig sokat jelentek neki.
TörlésDe mivel nekem családom van, így nem lehet jól dönteni.
Hogy most mit érez/érzett fogalmam sincs. Nem volt hajlandó beszélni róla... de találkoztunk. Ölelt, csókolt.
Hasonló. Csak az enyém 22 év. Az emlékkönyvébe az első napokban - engedve a belső megérzésnek - az "Odi et amo..." kezdetű Catullus distichont írtam... Olyan vereséget még nem szenvedtem el, mint tavaly augusztusban. Olyan diadalmenetet sem éltem még, mint azóta. Győztes lettem. Mit fizettem érte? Hideg lettem, mint a kő. A vicc, hogy elkezdtem élvezni a cinizmust...
VálaszTörlésKöszönöm hogy leírtad.
TörlésAzt hiszem, van néhány olyan szerelem, ami egész életünkben elkísér minket. Sokszor úgy, hogy fizikailag nincs is mellettünk...
Remélem, hogy a te szíved is felenged lassan. A cinizmus és a hideg, önmagunkat is pusztítja.
Sok erőt Neked is.