"Egy érzékeny cérnaszál az életünk. Azon sétálunk. Azt tapossák az emberek is, akik az életünk során az utunkba kerülnek. Az emberek nem törődnek azzal, hogy mennyire érzékenyek ezek a szálak, és hogy milyen könnyen foszlanak. Az enyém, azt hiszem, tegnap elpattant. Most épp az egyik végébe kapaszkodom, de nincs miért átlendülni vele, megfogni a másik véget és összecsomózni őket. Elengedem. Zuhanni szeretnék." Márta Alex:Özséb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése