2016. július 17., vasárnap

Röviden


7 megjegyzés:

  1. Kedves(em - ha szólíthatlak így :-).. ilyen ember (szerintem) nincs, kár várni rá..nem létezik.. egy Popper idézetet kerestem elő, látom itt -ott..

    " ... Még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az ´Igazi´ nem létezik.
    Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne ´igazi´. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül
    belecsiszolódott, vagyis igazivá vált. ..." (Popper Péter)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek. A fenti sorok nem is az igaziról szóltak, hanem PONT arról, hogy nem pazaroljuk érdemtelen emberre a kincseinket. Szerinted?

      Törlés
  2. Tudjuk, hogy "mikor csiszolódtunk" össze? egyáltalán össze fogunk -e? Mikor látjuk, hogy érdemtelen, hogy pazarolunk? vannak jó és rossz időszakok..ez nem könnyű.

    úgy gondolom, hogy az számít milyen érzés sűrűsödik össze bennem.. Az emberek nagy többsége érdemtelen (boldogtalan?) kapcsolatban él..

    szerintem előbb - utóbb mindenkiben csalódunk valamelyest, kérdés, hogy hogyan fogadjuk ezt..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem az összecsiszolódás időszakában sem megengedhető, hogy megalázzuk a másikat, kisded játszmáinkban lábtörlőnek használjuk. Mindannyian emberek vagyunk. Van egy minimális szeretet szint, amit még egy idegennel szemben is betartok....

      Törlés
  3. Kedves, néha nem értem, hogy mélyen érző emberek, hogy vonzzák be az olyan embereket, akik ilyenre vetemednek.. az én "lelki társam" (akiről írni fogok :-) is egy hasonló kapcsolatban él.. nem értem..
    Ha ilyenek vannak, akkor esélytelen az összecsiszolódás olyan értelemben, amely az Popper idézetben van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt vonzzuk, amire épp szükségünk van. Erre szerződtünk odafent. Most épp ez az utunk. Ha megtanultuk a leckét, akkor az utunk is másképp kanyarodik...

      Törlés
  4. Ezt többnyire nem értem, de vélem, hogy így van: mi választunk, mi "szerződünk". Ezt a gondolatot szoktam forgatni, és olyankor nagyon nem értem, amikor szenvedek (mint most éppen - képek, emlékek), de úgy gondolom, hogy idővel, ha hamarabb nem, akkor abban az utolsó percben minden helyére kerül. Addig akkor türelmesen kell(ene) várni.

    VálaszTörlés