2011. január 30., vasárnap
2011. január 28., péntek
Újhold
Szeretem ezt a dalt, szép és tiszta. Nem tudom, hányszor hallottam már, de azt biztosan TUDOM, hogy Melletted ülve IS. Késő este volt, vittél haza engem, az Egérútról kanyarodtunk a Balatonira... Zséda énekelt és megjegyeztem, milyen jó szám... akkor azt éreztem Rólam szól... vagy inkább rólunk.
Ma a kezelésről hazafelé megint ezt játszotta valamelyik adó... összeszorult a szívem.
2011. január 27., csütörtök
barna-kék
Onnan veszed észre, hogy valakit igazán szerettél, ahogy egyre több idő múlik el, a fájdalom nem enyhül, hanem növekszik...
Nyálas, nem?
De azért igaz... :)
Néha elcsodálkozom azon, mekkora ökör vagyok... csendesen és nyugodtan csordogál az életem, hatmillió dolognak örülhetnék:
- bevált a gyógyszerem, amit 2 hónapja szedek (és szedhetek míg élek)
- végre van valami ok, amin el lehet indulni
- és holnap lesz az első kezelés...
Ehelyett írok egy idióta sms-t - amire tudván tudom, hogy nem kapok választ - kockáztatva a kedélyemet, a lelkiállapotomat, a holnapi nap sikerét...
Normális az ilyen ember?
2011. január 6., csütörtök
nem láv
A vágyott férfi a hímek "szeretlek és egész életemben szeretni foglak, de soha nem lehetünk együtt, most nem tudom elmagyarázni miért, de igazából tök mindegy" alfajába tartozik. Van ilyen. Lehet beleszeretni, szenvedni tőle, belehalni, talpra állni, földre zuhanni, sírni, fájni, várni. Mindent lehet. Csak elhinni nem.
2011. január 1., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)