(Manna OWell)
2016. május 27., péntek
Eléglesz
(Manna OWell)
2016. május 20., péntek
Vers - Neked
Anna Ahmatova: A közös poharat
A közös poharat - azt is feledd el:
nem iszunk már belőle bort, vizet,
nem csókoljuk meg egymást kora reggel,
nem ér az ablakban a szürkület.
Téged a napláng - a hold éltet engem,
de egybefonva tart, egy szerelemben.
Szelíd, hű társam ittmarad velem,
s már neked is van könnyű kedvű társad.
De tudom, mért riadt a szürke szem,
ha beteg vagyok - éretted, utánad.
Ritkán találkozunk, s továbbmegyünk:
őrizgetjük nyugalmas életünk.
De verseim hangoddal telve még,
s a tieid az én lélegzetemmel.
Van tűz, melyet eloltani nem mer
felejtés, félelem se: égten ég.
Ó, hogy emlékezem most, félve-vágyva,
rózsaszín, száraz ajkad vonalára!
/Ford.: Rab Zsuzsa/
A közös poharat - azt is feledd el:
nem iszunk már belőle bort, vizet,
nem csókoljuk meg egymást kora reggel,
nem ér az ablakban a szürkület.
Téged a napláng - a hold éltet engem,
de egybefonva tart, egy szerelemben.
Szelíd, hű társam ittmarad velem,
s már neked is van könnyű kedvű társad.
De tudom, mért riadt a szürke szem,
ha beteg vagyok - éretted, utánad.
Ritkán találkozunk, s továbbmegyünk:
őrizgetjük nyugalmas életünk.
De verseim hangoddal telve még,
s a tieid az én lélegzetemmel.
Van tűz, melyet eloltani nem mer
felejtés, félelem se: égten ég.
Ó, hogy emlékezem most, félve-vágyva,
rózsaszín, száraz ajkad vonalára!
/Ford.: Rab Zsuzsa/
2016. május 19., csütörtök
börtön
Amikor baleset ér, egy pillanatra szinte megáll az idő. Az agy furcsa játéka ez. Akkor és ott egyetlen ezredmásodpercig megszűnik az időérzékelés. Olyan hosszúra nyúlik az a törékeny pillanat, hogy azt hiszed van még mit tenned... ilyenkor szembesül az ember, hogy ebben az életben az idő az úr, a test pedig börtön.
Aztán hirtelen visszazuhansz és újra érzel mindent. Hallod a fékek csikorgását, az alkatrészek roppanását, a légzsák robbanását. Érzed, ahogy feszül az öv és reped a borda. Aztán vége. Ülsz a romhalmaz közepén és megkönnyebbülsz, hogy élsz...
Ilyen az is, amikor elveszítesz valakit... csak akkor nem az utolsó ezredek tágulnak ki, hanem egy légüres térbe kerülsz.
Órákra, napokra, hetekre... vagy évekre.
Aztán hirtelen visszazuhansz és újra érzel mindent. Hallod a fékek csikorgását, az alkatrészek roppanását, a légzsák robbanását. Érzed, ahogy feszül az öv és reped a borda. Aztán vége. Ülsz a romhalmaz közepén és megkönnyebbülsz, hogy élsz...
Ilyen az is, amikor elveszítesz valakit... csak akkor nem az utolsó ezredek tágulnak ki, hanem egy légüres térbe kerülsz.
Órákra, napokra, hetekre... vagy évekre.
2016. május 14., szombat
2016. május 13., péntek
"Tegnap azt álmodtam..."
Álltam tegnap a piros lámpánál és azon gondolkodtam, hogy ha most ott állnál mellettem már nem remegne kezem-lábam. Hogy akárhol is vagy szerethetlek, mert nem kell hozzá engedély...
De megint önhitt voltam. Elég volt néhány buta mondat, hogy teljesen megzavarodjak. És hinni szeretném, hogy őszinte volt és rólam szólt, nem csak egy újabb játszma...
De megint önhitt voltam. Elég volt néhány buta mondat, hogy teljesen megzavarodjak. És hinni szeretném, hogy őszinte volt és rólam szólt, nem csak egy újabb játszma...
2016. május 3., kedd
2016. május 2., hétfő
Idő
A legnagyobb ajándék, amit bárkinek is adhatsz, az az idő. Mert, ha időt szánsz valakire, a saját életedből adsz neki egy olyan darabot, amit már soha többé nem kapsz vissza.
Ez a legnagyobb ajándék.
Engem is megajándékozhatnál végre. Újra.
Ez a legnagyobb ajándék.
Engem is megajándékozhatnál végre. Újra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)