Emlékszem, bő hét évvel ezelőtt épp egy osztálytalálkozó szervezésének lázában égtem, amikor megkérdeztelek, Te miért nem vagy jelen egyetlen közösségi oldalon sem. Minek? - volt a válaszod. "Aki érdekel, azt felhivom telefonon."
Az elmúlt hét év alatt, amikor naponta megtapasztaltam, hogy nem kellek eléggé, gyakran eszembe jutott ez a mondat... de aztán mégis mindig felmentettelek és a körülményekre fogtam a hallgatásodat.
Idén már a harmadik kipontozásomat élvezhetem. Most is épp vmi mondvacsinált indokkal. Nem mondanám, hogy úriemberként reagáltál...
Azért, ha valaki már sokadszor tűnik így el az ember életéből, az gondolkodásra késztet. Régen sejtem, hogy egész más értékrend szerint élünk, de nem értem, miért vagy gyáva ahhoz, hogy valódi magyarázatot adj. Mert chat közben egy fotó kitörlése viberen, nem főben járó bűn. Szerintem.
Nem értem, miért nem lehet intelligens emberek módjára megbeszélni a dolgokat, miért nem érdekel Téged az én véleményem. (Persze ilyenkor az a válasz jön, hogy nekünk nincs miről beszélgetnünk. Hogy aztán máskor azt vágd a fejemhez: "Veled nem lehet beszélni!")
Nem értem, miért gondolod, hogy nem értenék meg egy választ, amit nem a pillanatnyi indulat szült. Nem értem, miért jobb a viselkedéseddel sokkal nagyobb fájdalmat okozni, mint amit az igazság valaha is okozhatna.
Most persze én vagyok a bolond nyomulós csaj, aki nem ért a szóból. Úgy gondolom, hogy negyvenévesen, közel húsz év ismeretség után többet érdemlünk egy odavetett "Leszarom."-nál.
Az elmúlt pár hétben, úgy érzem mindent megtettem, hogy szóra bírjalak. Többet nem kereslek. A sors nem úgy keveri a lapokat, hogy láthassalak. De ha egyszer véletlen összefutunk, én nem fogom elforditani a fejem. De tudom, hogy választ akkor sem fogok kapni tőled.
A mi kurta-furcsa kapcsolatunkban talán épp ezek a megválaszolatlan kérdések és ellentmondásos kijelentések okozzák a legnagyobb (z)űrt bennem.
Remélem, egyszer Te is rájössz, hogy annak ellenére, hogy boldog vagy valakivel, még rettenetesen hiányozhat az, aki már nincs ott.
Remélem, egyszer Te is rájössz, hogy a megbocsátás, a bocsánatkérés, a szeretlek és hiányzol szavak teljesen értelmetlenek egy sír előtt kimondva.
Te most nem válaszolsz. Eltűntél. Én pedig beletörődök és továbblépek. Ha sikerül. Mert ez a viselkedés Téged minősít, nem engem.
Goodbye!
Mellőzöttség, indulat, sértettség, követelőzés, olyan dolgok elvárása, ami lehet, hogy nincs.. megértem, de nem tetszik.. ne haragudj kérlek! :-)
VálaszTörlésMellőzöttség. Igen.
VálaszTörlésIndulat. Talán.
Sértettség. Nem.
Követelőzés. Végképp nem.
Fájdalom. Rohadtul.
Az emberi "együttélés" minimuma, hogy kommunikálok. Ha az nincs, akkor semmi sincs. Ha nincs válasz, az többet mond bárminél. Vulgárisan: "leszarom". A kelleténél gyakrabban használta. Én pedig MOST értettem meg.
Elmentem.
Tudod, sokszor "játsszuk" a párommal, hogy mondok valamit, ami nem tetszik..az fennakad mert érinti, tükör, ami esetenként nem kellemes..ilyenkor elindul, és keresi a kapaszkodókat, kombinál: bizonyára ezért mondtam, ahogy mondtam, milyen mimikával mondtam stb. Pedig erről általában szó sincs.. de leereszkedik a függöny, és belefeszül a dologba.. nekem a bejegyzésed ezt jelentette..:-) nincs személyeskedés, nincs bántás, csak objektivitás amennyire lehet..persze azt gondoljuk a partról - és szerintem ez általában így is van - jobban, tárgyilagosabban látjuk a dolgokat..
VálaszTörlésTe még mindig akarsz tőle valamit, hisz ha nem akarnál, akkor nem lenne ez a blog.. de ugyanakkor ez a blog nem engedi, hogy elkezd elengedni.. itt minden rá emlékeztet, róla szól.. ellentmondásos nem?
Persze. Tudom. Ezért is írtam pár napja, hogy csak hergelem ezzel magam. Nem jó.
TörlésVoltak évek, hogy nem írtam. Voltak évek, hogy csak egy-két bejegyzés született.
De idén tavasszal olyan közel volt újra (érinthettem, ölelhettem, csókolhattam és viszonzást kaptam), hogy most nagyon nehéz újra elszakadni...
Így sokkal nehezebb.. nekem pár hónapja egy szoros ölelés "jutott"..a szívem majd megszakadt, mikor éreztem, hogy visszaölel..de ez egy baráti ölelés volt.
VálaszTörlésNem akarok tolakodó lenni, nem kell válaszolni.
TörlésAzt írtad, hogy családod van. Ha lenne remény, ha nem lenne gyerek (több van?), akkor kit választanál? Mi köt a párodhoz? Szeretet vagy csak megszokás?
Én nagyon szeretem a férjem. Igazi boldog, harmonikus házasságban élünk.
De ő is él bennem...
Ezt ma találtam, akár én is irhattam volna. Pedig nem. Azért jó tudni, hogy más is küzd magával...
Törlés"Létezik olyan, hogy… valakit egyszerűen csak szeretsz? Nem barátként, nem is szerelemmel, fogalmad sincs miként, csak fontos neked, és pont van a mondat végén. Sehol egy kérdőjel. De kérdőjel van minden más gondolatod végén, ha róla van szó…
Nem tudom, miért, de csak akkor kerek minden, ha te is benne vagy az életemben, valahol, bárhol. Talán szorítanom kellene végre neked egy biztos helyet. Nem lenne rajta felirat, barát,ellenség vagy szerelem, csak a neved állna rajta. Te magad lennél a címke."
Gyönyörű.
Nem vagy, csak ezek már azok a dolgok, ezek, amire utaltam.. de a válasz, hogy a jelenlegi páromat.
VálaszTörlésnekem egy elég furcsának tűnhető gondolatom (?) van erről: ha lenne remény, akkor sem tudnék vele élni.. egyrészt valószínű, hogy elrontanám az egészet a ragaszkodásommal..megfojtanám.. neki szabadság kell, amit nem tudom, hogy meg tudnék -e neki adni.
Felteszek egy kérdést, ha megengeded: szereted a férjed, vagy szerelmes vagy belé..szerintem nincs holtig tartó szerelem.. van szerelem, ami ha kiteljesedhet, egy idő után átalakul szereteté..belé szerelmes vagy (objektíven látva), lehet, ha kiteljesedett volna, akkor nem lesz belőle szeretet..vagy igen.. feltételezések.. na én így vagyok..
Szeretem a férjem. A szerelem elmúlik. Pont a hétköznapokban... Ahogy írod, ha jól csinálod és szerencséd is van akkor szeretetté és összetartozássá alakul. Minden sz*rban ő volt mellettem...
TörlésŐ. Ő meg a lila köd.19 éve...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésAnno sok évvel ezelőtt (akkor már gyűrűs menyasszony voltam), egy találkozásunkkor azt mondtam Neki, hogy "egy házasságot a szerelemnél biztosabb alapokra kell építeni".
TörlésAzt gondolom, hogy ezt akkor totálisan félreértette. Azóta akadt olyan, hogy fel is jött, de sosem adott esélyt, hogy megmagyarázzam.
Én a páromat már akkor is szerettem. A lila köd felszállt és azt éreztem, hogy rá tudom bízni az életem, a jövőm.
Vele még mindig lila köd van. Képtelen vagyok reálisan gondolkodni. Ha volna két életem, Őt választanám. Nem kellene a "szabadon szárnyalás". Csak Ő. Az egyikben. És a férjem. A másikban.
Sokszor elgondolkodom rajta, hányan keresik az "Igazit". Nekem pedig két ilyen csodás férfit kínált az élet. És én ebbe döglöm bele.
Hogy kerültél a táborba? Mi vitt a spirituális irányba?
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésA szerelmet a kezdetekkor sem szabadna leértékelni ahogy én tettem (itt lehet, hogy írok e-mail-t a személyes vonatkozásban :-), de ugyanakkor tisztában kellene lenni, hogy egy hosszú kapcsolathoz ez nem lesz elég gyakran láttam, az ismerőseim között is, hogy hatalmas szerelemmel induló kapcsolatból egy-két év alatt hogyan lesz gyűlölködés..általában huszonévesen erre esélye sincs akinek nincs mestere..
TörlésA szerelem, később a szeretet két érzelmileg nem felnőtt, érett emberré, az egyéb érzelmeknek szerintem nincs helye.. véleményem, hogy csak a szerelem, és a szeretet ami "egyenrangúan" tud működtetni egy jó kapcsolatot.. tisztelet, megbecsülés stb..ragasztott érzések..
nem szeretem az elemezgetést, de engedd meg ezt nekem: érzelmileg, spirituálisan érett nők "sokak" az olyan átlagos férfiaknak amilyen pl. én is vagyok.. írtam, hogy van egy lány (nálam egy-két évvel idősebb, és a lelkemet tartja karban), nagyon szeretem őt, nem mint nőt, mint lelket, de többször mondtam neki is, hogy nekem ő túl sok..
az is lehet, hogy sok voltál neki? írod, hogy nem kellene a szabadon szárnyalás.. lehet, hogy ezt látta, és jobbnak találta lemondani rólad? én is lemondanék a fiatal lányról, mert saját korlátaim miatt nem tudom megadni neki, hogy az legyen aki..lehet, hogy nem csak az az igazság van amit te annak gondolsz, lehet, hogy nincs is igazság.. :-)
elengedés, elengedés..a dolgok elengedése..
..folytatom.. most mennem kell..:-)
Igen. Lemondott. Anno én döntöttem úgy, hogy nem őt választom. Neki pedig az volt az elve, hogy "aki menni akar, azt hagyni kell".
TörlésAzóta is ezt vágja a fejemhez: "Ez a te döntésed volt."
Azóta viszont ő dönt. Mintha újra és újra revansot venne.
A spirituális dolgaimat Ő inkább okoskodásnak nevezi. :-)
Az én spirituális utam elég érdekes.. egy -másfél évvel ezelőtt nagyon elutasító voltam e téren, valamiféle lila ködnek gondoltam.. ez a tábor, ahová nem is akartam elmenni, volt a választópont. A tábor után annyira tisztán láttam, hogy csak ez ez út létezik, hogy meg voltam győződve, hogy erről az útról senki és semmi nem térít le.. de ahogy teltek a napok, mint minden, egy kicsit megkopott.. sokat változtam e téren, és, bár voltak nagyon nehéz időszakok - és nem csak a lány miatt - jobban érzem magam..
TörlésMég ide valami:
VálaszTörlés"De ő is él bennem..."
Ez volt egy darabig a problémánk, és még mindig az szerintem, csak nem beszélünk róla: a kizárólagosság.. a feleségem kizárólagosságot szeretett volna, amit eddig meg tudtam adni neki, de a találkozásunk óta ő is ott van.
a férjed tudja, hogy ő is benned él?
..
Túl mélyre megyünk?
Párszor nagyon közel jártunk a váláshoz. Miatta. A sírból hoztuk vissza.
TörlésTudja? 7 éve tudta. Most csak sejti. Épp tegnap mondta, tudja hogy már nem vagyok szerelmes és vágyakozom vkire. Ismerik egymást. Vacak.
Nálunk ebből komoly szenvedés alakult ki.. többször szóban került a válás is.. most nem beszélünk róla, de szerintem nincs lezárva nála ez az "ügy"..
TörlésEgyébként tényleg nehéz. Azt "tanultuk", hogy a szerelem kizárólagos. Nem lehet egyszerre két embert szeretni, vagy ha mégis, akkor mindig a másodikat kell választani, mert ha igazán szeretnénk az elsőt, nem szeretünk bele másba.
TörlésNa, ez jó bonyolult lett. De remélem, érted.
Kár, hogy én is csak negyven évesen lettem ilyen "okos"...