2016. szeptember 27., kedd

Ma

Ez a nap is eljött...
Éljen!


2016. szeptember 19., hétfő

vissza















"...De aztán visszajöttél, mert nem tehettél másként. S én megvártalak, mert nem tehettem másként. S mindketten tudtuk, hogy még egyszer találkozunk, s akkor vége lesz. Az életnek s természetesen mindennek, ami az életünknek addig tartalmat és feszültséget adott. Mert az ilyen titkokban, mint amilyen közted és közöttem lappang, különös erő van. Égeti az élet szövetét, mint a gonosz sugárzás, de ugyanakkor feszültséget, hőfokot is ad az életnek. Kényszerít, hogy élj… Amíg az embernek dolga van a földön, él...."
(Márai Sándor)

2016. szeptember 16., péntek

várakozás

Várakozás


- Régóta várok rád.

– Elkéstem. De most itt vagyok.

– Igen, most itt vagy. De tudod, a várakozást nem olyan könnyű abbahagyni.

– Akkor elmenjek?

– Ne! Maradj! Veled egészen más várni rád.

(Schein Gábor)

2016. szeptember 12., hétfő

álmodni mindig lehet

Jó, ha tudod, hol a helyed.
Szó szerint és képletesen is.
Egy vízcsepp ne vágyjon a csillagokba.

Álmodni lehet.
Álmodozni felesleges.
Mindenki ott van, ahova tartozik.
Én sosem tartoztam volna hozzád.
Ez volt az a racionális döntés, amit egykor meghoztam.
De szerethetlek.
Mert az nem fáj.
Senkinek.
Az igazi szeretet csak van.
Független mindentől.
Attól is, hogy nem reagálsz.
Csak árad.

2016. szeptember 9., péntek

gubancok

Vannak gubancok. Az ember élete során adódik néhány. Némelyiket megOLDJUK, mások megOLDÓDNAK maguktól. Aztán van néhány gubanc, amit mázsás súlyként cipelünk magunkkal.
Néha megpróbáljuk kibogozni, megoldani, de a nagy ténykedés közepette sokszor csak tovább rontunk a helyzeten... s az eredmény egy, a korábbinál is nagyobb, szinte oldhatatlannak tűnő gubanc.

Egy gordiuszi csomó.
Aztán jött Nagy Sándor és egy váratlan húzással megoldotta. Elvágta.
Volt.
Nincs.

A múlt is tele van ilyen gubancokkal. De ezeken nem segít más, csak a felejtés és a megbocsátás. Hisz, ami nem jó, ami egy gubanc, ami nem segít rajtunk és az életünkön, ahhoz felesleges görcsösen ragaszkodni...

Én is több vagyok annál, amit a fizikai valóm mutat. Csak olyan kötel(ék)ek tartanak rabságban, melyeket az egom teremtett. Gondolatok, vágyak és érzések. De ezeket a kötelékeket el kell oldanom.

Ezen az úton vagy velem tartasz, vagy nem.

De jövő csütörtökön leülök egy asztal mellé és várni foglak. Ha eljössz, megOLDJUK együtt. Ha nem, akkor egyedül lépek. KI-lépek. Akkor is, ha az egom őrjöngve tiltakozik.

Nem lesz könnyű. Tudom, hogy lesz egy "percnyi" csend. Valami befejeződik. De az új nem fog elkezdődni még. Nem tudom, hogy meddig tart a "perc" majd. Egy hétig? Egy hónapig vagy egy évig?
De eldől majd, hogy mi lesz a "perc" után.
"Halál" vagy "újjászületés".

Ott leszek.


kaland

Nem kaland.
Mert a kaland nem érint meg. Csak jön és megy. Elmúlik anélkül, hogy nyomot hagyna.

2016. szeptember 4., vasárnap

message


2016. szeptember 1., csütörtök

running out of time