2011. február 28., hétfő
2011. február 23., szerda
ajtó
2011. február 18., péntek
elmélet-gyakorlat
Elméletben persze tudom. Tudom, hogy kéne kezelni ezt az egészet... Közben meg néha teljesen elveszek. Mint ma is.
Végeztem, de képtelen voltam hazajönni. Annyi minden kavargott a fejemben. Csak ültem az autóban, hallgattam a zenét... és üvölteni tudtam volna, annyira tehetetlennek éreztem magam.
Itt vagy egész nap néhány km-nyire tőlem és semmit nem érek vele... még a sors is úgy keveri a lapokat, hogy esélyünk se legyen... az elmúlt két évben egyetlen egyszer sem futottam veled véletlenül össze. Pedig itt vagy, ilyen közel...
Csak saját magamat alázom ezzel az egésszel...
Közben meg, ha becsukom a szemem, mindig látlak, a cuki alsódban, félmeztelenül...
Basszus...
Végeztem, de képtelen voltam hazajönni. Annyi minden kavargott a fejemben. Csak ültem az autóban, hallgattam a zenét... és üvölteni tudtam volna, annyira tehetetlennek éreztem magam.
Itt vagy egész nap néhány km-nyire tőlem és semmit nem érek vele... még a sors is úgy keveri a lapokat, hogy esélyünk se legyen... az elmúlt két évben egyetlen egyszer sem futottam veled véletlenül össze. Pedig itt vagy, ilyen közel...
Csak saját magamat alázom ezzel az egésszel...
Közben meg, ha becsukom a szemem, mindig látlak, a cuki alsódban, félmeztelenül...
Basszus...
2011. február 13., vasárnap
GM
2011. február 12., szombat
kíváncsi
"Kíváncsi vagyok, meddig fog tartani..."
Ezek voltak a szavaid álmomban, mikor azt mondtam Neked, hogy szeretlek...
Olyan fura volt az egész, mintha nem is most történne, hanem valamikor a távoli jövőben... még a hajad is ősz volt... És nem én hívtalak, hanem Te jöttél hozzám. Egyszer-csak ott álltál a munkahelyem előtt...
Egész nap az álmom hatása alatt voltam...
Ez a vacak kezelés meg nem vált be... most kezdhetek megint mindent elölről... :(
Ezek voltak a szavaid álmomban, mikor azt mondtam Neked, hogy szeretlek...
Olyan fura volt az egész, mintha nem is most történne, hanem valamikor a távoli jövőben... még a hajad is ősz volt... És nem én hívtalak, hanem Te jöttél hozzám. Egyszer-csak ott álltál a munkahelyem előtt...
Egész nap az álmom hatása alatt voltam...
Ez a vacak kezelés meg nem vált be... most kezdhetek megint mindent elölről... :(
2011. január 30., vasárnap
2011. január 28., péntek
Újhold
Szeretem ezt a dalt, szép és tiszta. Nem tudom, hányszor hallottam már, de azt biztosan TUDOM, hogy Melletted ülve IS. Késő este volt, vittél haza engem, az Egérútról kanyarodtunk a Balatonira... Zséda énekelt és megjegyeztem, milyen jó szám... akkor azt éreztem Rólam szól... vagy inkább rólunk.
Ma a kezelésről hazafelé megint ezt játszotta valamelyik adó... összeszorult a szívem.
2011. január 27., csütörtök
barna-kék
Onnan veszed észre, hogy valakit igazán szerettél, ahogy egyre több idő múlik el, a fájdalom nem enyhül, hanem növekszik...
Nyálas, nem?
De azért igaz... :)
Néha elcsodálkozom azon, mekkora ökör vagyok... csendesen és nyugodtan csordogál az életem, hatmillió dolognak örülhetnék:
- bevált a gyógyszerem, amit 2 hónapja szedek (és szedhetek míg élek)
- végre van valami ok, amin el lehet indulni
- és holnap lesz az első kezelés...
Ehelyett írok egy idióta sms-t - amire tudván tudom, hogy nem kapok választ - kockáztatva a kedélyemet, a lelkiállapotomat, a holnapi nap sikerét...
Normális az ilyen ember?
2011. január 6., csütörtök
nem láv
A vágyott férfi a hímek "szeretlek és egész életemben szeretni foglak, de soha nem lehetünk együtt, most nem tudom elmagyarázni miért, de igazából tök mindegy" alfajába tartozik. Van ilyen. Lehet beleszeretni, szenvedni tőle, belehalni, talpra állni, földre zuhanni, sírni, fájni, várni. Mindent lehet. Csak elhinni nem.
2011. január 1., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)