Erős?!

... ahogyan akarod.

Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél - így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek, ahol, ahogyan hagysz. Csókot sem fogok kérni én most már soha, de ha szólsz, megölellek. Történni fogok csupán, úgy és ahogyan akarod. /József Attila - Vágó Mártának/

unalom

"Aki mindig elérhető, az unalmas, aki feltétel nélkül szeret, az unalmas, aki törődik veled, az unalmas, aki kifejezi az érzéseit, az unalmas. Minden, ami igaz, őszinte, amiben nincs játék, taktika, és hátsó szándék, minden pillanat, amikor lehull a maszk, az unalmas. Mondd neki, hogy szeretlek, és elmenekül, mondd neki, hogy soha többé nem akarod látni, s csak idő kérdése, és az ajtódban fog állni. Mert van, akinek mindig csak akkor vagy érdekes, amikor nem lehetsz az övé. Amikor nem vagy… “unalmas”. " Manna OWell

Majd meglátod...

Madonna: You'll see  

Azt hiszed, nem tudok a szerelmed nélkül élni. 

Majd meglátod. 

Azt hiszed, nem bírok ki még egy napot 

Azt hiszed, nincs semmim 

Ha te nem vagy mellettem 

Majd meglátod 

Valahogy, valahogyan   

Azt hiszed, többé nem fogok tudni nevetni 

Majd meglátod 

Azt hiszed, leromboltad a szerelembe vetett hitemet 

Azt hiszed, azok után, amit velem tettél 

Soha többé nem fogom meglelni a hazafelé vezető utat 

Majd meglátod

Így vagy úgy, de sikerülni fog  

Magamra maradtam

Nincs szükségem az égvilágon senkire

Tudom, hogy túl fogom élni

Tudom, hogy életben fogok maradni

Egyedül maradtam

Nincs most szükségem senkire

Ez most az én időm

Senki sem veheti el tőlem

Majd meglátod  

Azt hiszed, erős vagy, pedig gyenge vagy

Majd meglátod

Sokkal nagyobb erő kell ahhoz, hogy sírj, s beismerd a vereséget

Az igazság az én oldalamon áll

Melletted csak a csalárdság áll.

Majd meglátod  

Így vagy úgy, de sikerülni fog  

Magamra maradtam

Nincs szükségem az égvilágon senkire

Tudom, hogy túl fogom élni

Tudom, hogy életben fogok maradni

Egyedül fogok továbbmenni

Nincs most szükségem senkire

Ez most az én időm

Senki sem veheti el tőlem

Majd meglátod  

Majd meglátod…

Zuhanás

"Egy érzékeny cérnaszál az életünk. Azon sétálunk. Azt tapossák az emberek is, akik az életünk során az utunkba kerülnek. Az emberek nem törődnek azzal, hogy mennyire érzékenyek ezek a szálak, és hogy milyen könnyen foszlanak. Az enyém, azt hiszem, tegnap elpattant. Most épp az egyik végébe kapaszkodom, de nincs miért átlendülni vele, megfogni a másik véget és összecsomózni őket. Elengedem. Zuhanni szeretnék." Márta Alex:Özséb

Szia. :-(

Vártalak... hiába. Akárcsak a válaszaid. Sejtettem, hogy ez lesz, de reménykedtem is, hogy legalább annyit írsz, hogy nem... Ne várjalak már hiába. Mától én is ignorállak. Úgy teszek, mintha nem is léteznél, akkor is, ha mélyen belül tudom, hogy ennek nem szabadna így lennie. 

Néha, nagyon ritkán azt kívánom, bár sose találkoztunk volna... de akkor örökké üres lenne a szívem egy része és sosem érteném a hiányt... 

Most felégetem ezt az utolsó hidat is, ami összekötött még veled. Ezek nem nagy szavak, nem "zsarolás", csak a tényt rögzítik. Nem bunkó vagyok, csak mától elérhetetlen. 

Nem akarlak már kiradírozni. Nem is foglak... de azt hiszem, összeszorul ezután is majd a torkom, ha eszembe jutsz... Biztos eljön a nap, amikor azt is megértem ki és mi voltál... nem csak kémia és nem csak lila köd, mert egyik sem tart ki 19 éven át... 

... vigyázz magadra. 💗💔

Kiírlak magamból, meggyógyulok

"Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem érzem. Most úgy teszel, mintha, aztán mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsímogatni a fejed, nyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye, mindegy? Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz…" (Kovács Ákos)