növények

Meglocsoltam a növényeimet idehaza... mint mindig. :)
Hülye dolog, de egy egyszerű locsolásról is TE jutsz eszembe. Hetente legalább 2x.

Ahogy locsolsz otthon... abban az otthonban, amit még én ismertem... szegény növénykédnek csontszáraz volt a földje. Meglocsoltad. Jó volt látni. Látni, hogy otthon vagy és locsolsz...

Üzenet NEKED!

-->

Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán nem is egyszer és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét, szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen sőt, előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd, mert az idő túl gyorsan telik, és elveszítesz valakit, aki közel állt hozzád. Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz, az egy perc boldogság, amit már sosem kapsz vissza!

veled vagy nélküled

A mulandóság országában rövid a "veled" és hosszú a "nélküled". Itt, látod, minden ideig-óráig tart. A barátság: egy kézfogás, szemek ismerős összevillanása. Találkozás - és máris búcsúzás. Az "együtt" itt egy suhanó repülés a szakadék fölött. Minden mulandó. Minden valóságnak hitt tudatállapot csak álom és eloszlik, kivéve egyet: ez a szeretet.

kérdések

Nem is tudom... fájdalmas vissza- és visszapattanni láthatatlan falakról. Megalázó.


Az ember ilyenkor elméleteket gyárt. Győzködi magát, hogy minden úgy volt igaz, ahogy volt... De rosszabb napokon az elméletek is rosszabbak: minden azt mondja, hogy hazugság, ámítás és csalás volt minden perc... és kár emlékezni valamire, ami sosem volt igaz...

agapé

Fura dolog, amikor valaki iránt az embernek vegytiszta érzései vannak. Amikor TUDOD, hogy kell. Amikor egyértelmű, hogy szereted ŐT. Nem a szerelmet szereted, hanem Őt magát.

Csak úgy. Nincs se oka, se következménye. Csak úgy él benned egy érzés. AGAPÉ. Nem tudom szebben kifejezni. Szeretem, mert szeretem.

Az sem érdekel, ha nem szeret. Az sem érdekel, ha mást szeret. SŐT, ám legyen! Boldog vagyok, ha Ő boldog. Mert az kell, hogy Ő boldog legyen. Attól teljes a a világ és attól kerek az én életem is, ha TUDOM, boldog.

Bár tudnám, mi van vele... Bár biztosan tudhatnám, hogy minden rendben van...

emlékek

"Elképzelem, mit érez két ember, mikor hosszú évek után találkoznak. Azelőtt sűrűn érintkeztek, tehát azt hiszik, azonos tapasztalat, azonos emlékek fűzik össze őket. Azonos emlékek? Itt kezdődik a félreértés: nem azonosak az emlékeik; mindketten két-három szituációt őriznek a múltból, de ki-ki a sajátjait; emlékeik nem hasonlítanak; semmi közük egymáshoz; még csak mennyiségileg sem mérhetők össze: egyikük jobban emlékszik a másikra, mint viszont; nem csupán mert az emlékezőtehetség egyénenként különböző (ez a magyarázat még mindkettőnek istenes), hanem (és ezt már kínosabb beismerni), mert nem egyformán fontosak egymásnak." - Milan Kundera

love

kuan

"A múlt nehéz terhe lehúz,
látod a bölcsek repülnek,
bolond pacsirta emlékszik csak
kalitkára, hol nem repülhet."

Néha elgondolkozom, vajon melyik életem a kalitka...?
Amit most élek, vagy amit nem mertem választani?

meder nélküli folyó

Azt mondtad mekkora baromság... nincsen folyó meder nélkül... én meg vitatkoztam, hogy de igen, ez egy nagyon szép hasonlat... arról, hogy van úgy, hogy nem lehetsz meg valaki nélkül...

nem lehet...

Nem lehet kitörölni!
Nem lehet elfelejteni!
Nem lehet túllépni rajta.
Aki igazán szeret, az tudja ezt.

hiányzol

"Akkor itt az ideje, hogy többet ne keress..."
... és leírva látni sokkal fájdalmasabb volt, mint hallani... a szó elszáll, az írás marad. Noha már annyiszor mondtuk ki korábban, hogy soha többé, mégis akkor és ott végleges volt... Azóta csend van és űr... hiába múlnak a napok, hetek, hónapok...

Annyi év eltelt azóta, hogy nem vagy hozzám elég közel, de most, hogy újra elszakadtál... még nehezebb.