2016. július 23., szombat

...


7 megjegyzés:

  1. Remélem, hogy nem..:-) Nem tervezel bezárni..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szívem zártam be. Előtte. Töröltem. Mindenhonnan. Letiltottam az összes lehetséges módon.

      Törlés
  2. Értem.. nagyon "elhatározottnak" hangzik, és ha így döntöttél, szorítok Neked, és esetleg - ha tudlak - segítelek..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából ehhez nem is kellett elhatározás. Kevés kivételtől eltekintve hét éve folyamatosan ignorál.
      Fogalmam sincs hány embert engedett/küldtött már el, akinek ma azt mondaná: maradj? Amíg a büszkesége fontosabb, mint a szeretet, amit érez, nem fog megváltozni az élete. Amíg a megszokott módon reagál, addig a történetei is ugyanúgy végződnek. És ez most nem rólam szól... hanem róla. Pedig szerethető, de csak bántást/hátsó szándékot lát ott, ahol szeretet van. A saját életét teszi tönkre, pedig annyi jó dolog várna még rá...

      Törlés
  3. ne haragudj, de ez nem a te terhed..:-) szerintem.. igen, ez kérdés, hogy mikor jön el egy kapcsolatban, amikor az ember felteszi a kezét, azt mondja, hogy én mindent megtettem amit tudtam, és elengedi a másikat.. játszmák, játszmák.. olvastam valahol, hogy a boldogság egy kapcsolatban csak két (érzelmileg is) felnőtt embernek jár!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. Sokszor az a gond ezekkel a kapcsolatokkal, hogy spirituális értelemben máshol tartunk...

      Törlés
  4. Igen, ez így van/lehet.. a kérdés folyamatosan visszakanyarodik ahhoz, hogy jól akkor működhet egy kapcsolat, ha ugyan azt gondoljunk róla, és megértéssel és elfogadással fordulunk a másik felé..és ennek elengedhetetlen feltétele, hogy érzelmileg, spirituálisan ott kell tartani..
    persze működhet másként is, akár elfogadhatóan, de hosszútávon társas magány lesz belőle.

    VálaszTörlés