Elméletben persze tudom. Tudom, hogy kéne kezelni ezt az egészet... Közben meg néha teljesen elveszek. Mint ma is.Végeztem, de képtelen voltam hazajönni. Annyi minden kavargott a fejemben. Csak ültem az autóban, hallgattam a zenét... és üvölteni tudtam volna, annyira tehetetlennek éreztem magam.
Itt vagy egész nap néhány km-nyire tőlem és semmit nem érek vele... még a sors is úgy keveri a lapokat, hogy esélyünk se legyen... az elmúlt két évben egyetlen egyszer sem futottam veled véletlenül össze. Pedig itt vagy, ilyen közel...
Csak saját magamat alázom ezzel az egésszel...
Közben meg, ha becsukom a szemem, mindig látlak, a cuki alsódban, félmeztelenül...
Basszus...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése