Beszéltünk... és láttalak is. Legalábbis egy részedet. Az autódat... annyira felkavart, hogy muszáj volt megállnom és megnyugodnom. Remegett a lábam a kuplungon.
Annyira értelmetlen ez az egész. Túl sok érzelmet és túl sok energiát fektetek valamibe, ami elmúlt. Ami keserű.
Minden áldott nap eszembe jutsz, Veled alszom és Veled ébredek... tudom, hogy nem fogunk összefutni, holott vágyom rá. De ha mégis lenne lehetőség találkozni, én inkább nemet mondanék... Minek fájdítsam a szívemet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése