Jó lenne, ha segítenél nekem, mert ez így nem jó.
Én tényleg igyekeztem elfoglalni magam. Másfél éve még nem gondoltam volna, hogy egyszerre két egyetemre fogok járni, miközben családom van és dolgozom is... aztán mégis. Csak azért, hogy lekössem magam. És igen, voltak napok, amikor sírni tudtam volna a fáradtságtól. Mert fél2-kor még fent voltam és fél6-kor csörgött az óra... de még így is Veled feküdtem és Veled keltem...
És ez nekem tényleg nem jó... és nem akarok kínlódni... egyszerűen összetör ez az egész... és nem hiszem, hogy Neked jó.
Nem tudom mi kéne, hogy kéne...
Legszívesebben elmennék Hozzád és csak ölelnélek, ölelnélek... de ha találkozunk, még Rád nézni sem merek, mert elromlott minden... olyan minden újra, mint régen... mintha sosem lett volna az a pár találkozás, mintha sosem lett volna semmi...
Persze valójában Te minden Tőled telhetőt megteszel és segítesz azzal, hogy nem reagálsz... akkor is nehéz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése