2010. november 5., péntek

egy napon


Egy napon... az álmok valóra válnak... egy napon...az ember eljut oda, ahova mindennél jobban vágyik... egy napon...

Egy napon... azt jelenti SOHA!

Az itt és most, az a valóság. Az a valóság, hogy elvesztettelek. És akármennyire szeretném megértetni Veled milyen sokat jelentesz nekem, egyre messzebb és messzebb kerülsz tőlem...
De ugyanakkor tudom, hogy a legnagyobb hiba és a legnagyobb bukás is jobb, mintha az ember próbát sem tenne.
Igen, ott van a kilincs az ajtón... és azon az ajtón én már sosem fogok bemenni, de néha vissza kell térnem, látnom kell az ajtót és megérintenem a kilincset... hogy tudjam élek és létezem...

És azt is tudom, hogy ez mindig visszafelé sül el, hogyha visszatérek nem leszek jobban, sőt rosszabbul leszek és újra kiskanállal kell összeszednem önmagamat. Mert aki szeret, az tudja: sosem lehet túllépni. Sosincs igazán vége...

Még a halállal sem. És nincs annál rosszabb, mintha az ember kihagyja azt, ami megváltoztathatja az életét. És tudom, hogy azért szenvedek ennyire, mert egy idióta vagyok...


Ha Rád gondolok, arra gondolok, hogy hagyni kéne mindent a fenébe, mindent.
De nem csak te vagy és ezért, csakis ezért kell a gyógyulás... ha van, ha lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése