börtön

Amikor baleset ér, egy pillanatra szinte megáll az idő. Az agy furcsa játéka ez. Akkor és ott egyetlen ezredmásodpercig megszűnik az időérzékelés. Olyan hosszúra nyúlik az a törékeny pillanat, hogy azt hiszed van még mit tenned... ilyenkor szembesül az ember, hogy ebben az életben az idő az úr, a test pedig börtön.
Aztán hirtelen visszazuhansz és újra érzel mindent. Hallod a fékek csikorgását, az alkatrészek roppanását, a légzsák robbanását. Érzed, ahogy feszül az öv és reped a borda. Aztán vége. Ülsz a romhalmaz közepén és megkönnyebbülsz, hogy élsz...

Ilyen az is, amikor elveszítesz valakit... csak akkor nem az utolsó ezredek tágulnak ki, hanem egy légüres térbe kerülsz.
Órákra, napokra, hetekre... vagy évekre.