"...De aztán visszajöttél, mert nem tehettél másként. S én megvártalak, mert nem tehettem másként. S mindketten tudtuk, hogy még egyszer találkozunk, s akkor vége lesz. Az életnek s természetesen mindennek, ami az életünknek addig tartalmat és feszültséget adott. Mert az ilyen titkokban, mint amilyen közted és közöttem lappang, különös erő van. Égeti az élet szövetét, mint a gonosz sugárzás, de ugyanakkor feszültséget, hőfokot is ad az életnek. Kényszerít, hogy élj… Amíg az embernek dolga van a földön, él...."
(Márai Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése