Szia. :-(
Vártalak... hiába. Akárcsak a válaszaid.
Sejtettem, hogy ez lesz, de reménykedtem is, hogy legalább annyit írsz, hogy nem... Ne várjalak már hiába.
Mától én is ignorállak.
Úgy teszek, mintha nem is léteznél, akkor is, ha mélyen belül tudom, hogy ennek nem szabadna így lennie.
Néha, nagyon ritkán azt kívánom, bár sose találkoztunk volna... de akkor örökké üres lenne a szívem egy része és sosem érteném a hiányt...
Most felégetem ezt az utolsó hidat is, ami összekötött még veled.
Ezek nem nagy szavak, nem "zsarolás", csak a tényt rögzítik. Nem bunkó vagyok, csak mától elérhetetlen.
Nem akarlak már kiradírozni. Nem is foglak... de azt hiszem, összeszorul ezután is majd a torkom, ha eszembe jutsz...
Biztos eljön a nap, amikor azt is megértem ki és mi voltál... nem csak kémia és nem csak lila köd, mert egyik sem tart ki 19 éven át...
... vigyázz magadra. 💗💔
Akármit is érzel most, tudnod kell, hogy EZT az utat választottátok. Együtt. Közösen.
VálaszTörlésEgy nap VALÓBAN érteni fogod.
Ne fájjon! Adj hálát, hogy megtapasztalhattad...
Most fáj még. De értelek...
TörlésMindkettőnk érdeke, ami történt. Majd megérkezik, amikor ideje és helye lesz az életemben...
De most engedem fájni...
Köszönöm.
végre sikerült belépnem
VálaszTörlés.. egyet értek Andreával, de igen, most hagyjad hadd fájjon! és ne légy végletes most sem, maradj itt maradj a jelenben, és értsd (értsük) meg, hogy semmi sem álladó, semmi se stabil.. hagyjad hadd jöjjön, és menjen, és ha újra jönnie kell, akkor engedd jöjjön - ha ellenállsz rosszabb. ez az ok okozati összefüggések, a realitás túllépése, de a 19 évre nincs ott magyarázat.. hagyjad..hadd fájjon..