Ha eleget foglalkozol a lelkeddel, a tested működését illetően is tudatosabbá válsz. Pontosan tudod, ha valami másképp kezd működni...
Akkor is megéreztem, hogy EZ most másképp fáj, szúr, feszül.
És tényleg igazam volt.
Meg voltam semmisülve a leletek láttán. De meg akartam gyógyulni. Látni akartam, hogy felnő a gyerekem. Ott akartam lenni az esküvőjén. Az élete része akartam maradni.
Ugyanakkor az orvosok többsége elég borús képet festett le. Két hónapot töltöttem el a totális bizonytalanságban. Egyszer fenn. Máskor lenn.
Soha nem felejtem el az idős professzor arcát, ahogy az orra hegyére tolt szemüvege felett rámnézett és hangját felemelve megkérdezte:
"Ki a fene paráztatja magukat?" Akkor éreztem először, hogy van remény. Hogy ennél sokkal rosszabb eredményekkel is van túlélés. Hogy semmi értelme temetni magam, amíg nem tudom, hogy ténylegesen mivel állok szemben. A harchoz ismerni kell az ellenséget.
Úgy mentem be a kórházba, mintha csak egy rutinműtét lenne. Nem érdekelt, hogy ami csak balul sülhetett el, az balul is sült el. Nem érdekeltek a komplikációk, a fájdalmak, a csövek. Otthon akartam lenni. Mielőbb.
Szerencsém volt. Amit ki kellett venni, azt kivették, de deréktól lefelé is nő maradtam. Betartom az előírásokat. Reggelente beveszem a fél marék bogyómat. Odafigyelek, hogy mit eszem, mit iszom és mit gondolok. Négy havonta megjelenek a radiológusnál és a kötelező kontrollokon. Évente egyszer átfolyatom magamon a "koktélt". Jól vagyok. Két éve tünetmentes.
De két hete megint OLYAN furán fájok... Szóval érik egy rendkívüli kontroll.
Lennék én bármi, lennék akárki, hidd el érted mindent megtennék, lennék én bármi, lennék akárki, ha újra itt lennél. --- Azt állítani, hogy megszűntél szeretni azt, akit valaha jobban szerettél bárki másnál a világon, az hazugság lenne. De továbblép az ember. Nem igaz? Tovább kell lépni.
Örülök és drukkolok, hogy továbbra is rendben legyél.
VálaszTörlésKöszönöm Istenem..
VálaszTörlésAzért milyen érdekes, volt egy hasonló esetem: a tüdőmön láttak valami foltot. és bármilyen morbid, szerintem szükség van még az ilyen tapasztalásokra is. Persze tragédia, meg minden, de mindig attól függ, hogy hogyan éled meg, hogy mennyire vagy jelen (dumálok, de úgy be voltam sz@rva, hogy csak na) de így utólag láttam (egy hasonló tapasztalás mint a balesetes. beírásod). Egy időre magadnál vagy, látjuk, hogy milyen illúzió, milyen kicsinyes és nevetséges az egész eszmerendszer amit összerakunk magunknak.
VálaszTörlésSzerintem nincs "ellenség", az ellenséged te magad, az egod vagy, egy képhez való ragaszkodás, és ez ennek egy lehetséges fizikai kivetülése, vagy fordítva, ez azért érkezett, hogy megállj egy pillanatra.. Csak hiszem, hogy tudom, hogy miről beszélek, mert elég rágondolnom, és a gyomrom összerándul.. érzem, ha nem tudom valahogy kezelni, ennek lesz valami fizikai manifesztálódása. Szóval a fél marék bogyó mellé egy tanácsféle egy hasonló cipőben járótól: köszönet és hála az új napért, és azért ami van.. Nem tudom..
Nagyon igazad van. Magunknak gyártjuk ezeket a dolgokat. És én azt látom magamon, hogy mégsem tanulok belőlük. Elfelejtem, hogy mire tanított és megyek tovább, nem lassítok, baromságokon idegeskedek és újragyártom más formában a betegséget. Ismét lesz vmi tünet, mert az ok bennem van. A saját életemben...
TörlésPedig tudom, hogy rengeteget változtam az elmúlt hét évben. De még nem eléggé.
Hét éve egy autoimmun betegséggel kezdtem (köszöni, jól van - megtanultunk együtt élni). Ez közvetlenül azután (fél év) történt, hogy radikálisan kiírt az életéből.
Mélyen belül azóta haragszom magamra...
Ez egy kicsit "okoskodásosra" sikeredett - elnézést, most ez van :-)
VálaszTörlésNem okoskodás. Ez van, így van.
Törlés