ébren

Fekszem és ébren vagyok. Rád gondolok és a nőkre, akiket csókolsz. Bárcsak hasonlítanának rám, bárcsak hasonló illatuk lenne. Azt hiszem, minden érzelemnek van egy illata. A mellőzésnek is... És a szerelemnek, a szerelemnek leírhatatlan az illata. Olyan, mint amikor szinültig eltelsz és nem érzel többé hiányt.

Fekszem, de ébren vagyok. Bárcsak boldog lennél. Talán az is vagy, esetleg úgy vagy mint én. Talán lányokkal próbálod betölteni az űrt, hogy aztán a korábbinál is üresebbnek érezd magad. Talán eszedbe jutok és bánod már azt, ahogy vége lett. De az is lehet, hogy újra szerelmes vagy és csak én vagyok képtelen továbblépni.  Talán csak a saját érzéseimet vetítem ki rád.

Ébren fekszem és azt kívánom, bárcsak felhívnál. Hallani szeretném a hangodat, még akkor is, ha csak az időjárásról beszélgetnénk. Fogalmad sincs, mennyire hiányozhat egy hang, amíg el nem veszíted.

De te sosem hívsz. Én pedig túl fáradt vagyok ahhoz, hogy aludjak. Így most csak fekszem. Fekszem és gondolkozom, vajon mit csinálhatsz....