2016. november 8., kedd

majdnem













Te és én,
mindig majdnem,
újra és megint.
Bárcsak emlékeznél arra,
ahogy nem tudtam a szemedbe nézni.
Csak veled maradni.
Kezem a kezedben.
Egy majdnem pillanat,
a majdnem pillanat.
Ahogy minden elkezdődött.
Mindig a majdnemben éltünk.
Soha semmi.
Mindig valami.
És soha többé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése