2010. június 23., szerda

tündérmese


Félreismertelek...

Lehet...
"Ne ítélj elsőre" mondják, pedig mekkora hülyeség... az embernek mindenképp van egy első benyomása, egy első megérzése mindenkivel kapcsolatban... és persze lehet, hogy téved az ember... de én azt hiszem, hogy az az ELSŐ érzés az sosem téves...
Én például azt gondoltam: "menekülj! baj lesz!"

De erről már írtam... vannak sorsfordító találkozások... olyanok amik meghatározzák valamiképp az ember életét hosszú évekre, akár évtizedekre is...

Szóval félreismertelek... szerinted. Pedig nem. Tudom milyen vagy valójában, de nem értem, miért akarsz más lenni... Tudod... mint a mesében. Annyira lényegtelen, hogy királyfi, vagy juhászlegény, mindegy honnan jön, kinek a fia és mennyi a vagyona (gyémántpalota, aranyerdő, ezüsttó). Az igazit, a szerelmet akkor találja meg, ha álruhát vesz és szegénylegénynek öltözik... mert akkor ŐT szeretik... nem a látszatot...

Kár, hogy nem értettél meg.
Kár, hogy nem hagytad magad a körítés nélkül szeretni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése