Valahogy úgy voltam Veled mindig, hogy Téged sosem foglak tudni nem szeretni, sosem fogok tudni közönyösen rádgondolni, sosem fogom elfordítani a fejem, ha szembejössz. Közben pedig igenis KELL!
A mi életünk két külön élet, és már soha nem lesz kapcsolódási pont. Akkor sem, ha lenne rá lehetőség, mert már egyáltalán nem akarom, hogy közünk legyen egymáshoz.
Lennék én bármi, lennék akárki, hidd el érted mindent megtennék, lennék én bármi, lennék akárki, ha újra itt lennél. --- Azt állítani, hogy megszűntél szeretni azt, akit valaha jobban szerettél bárki másnál a világon, az hazugság lenne. De továbblép az ember. Nem igaz? Tovább kell lépni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése